Ahogy felnőttem és nem a gyermeki dühömmel nézek rá, már sokkal könnyebb és megértek dolgokat, amik akkor nagyon fájtak, de nem tudtam kifejezni. Így hát, ahogy már előző blogomban leírtam a nagyanyó lett a központ, a minta.
Anyu egy kedves, gondoskodó nő, aki a szeretetét azzal tudja kimutatni, hogy „etet”. Főz, főz, vásárol, főz, vásárol, főz, süt……………. Már tudom, elfogadom, értékelem és nem állítok föl olyan elvárásokat, melyeknek nem tud megfelelni, hiszen neki sem tanították, meg. Mióta ezt látom és értem jobb a kapcsolatunk.
De gyerekként ezt hogyan is foghattam föl????? A gyerekkoromból az érzés maradt, a düh érzése és a kérdések hada: – Velem miért nem, és a tesómmal miért igen?? – Miért baj az, ha nagyanyónyál vagyok még este is, amikor szeretek ott lenni? – Miért kell minden percemmel elszámolnom??? – Miért kell aput választás elé állítani??? – MIÉRT NEM ÉRTESSZ ENGEM???? stb., stb.,
Ma már tudom a válaszokat, és ez jó:-)
Szóval akár hiszitek, akár nem kedves olvasóim, volt mit dolgoznom ezzel a női mintával, amit kaptam. S úgy gondolom sikerült kivenni ebből is, amitől épülni tudok:-)
Igaz az kellett hozzá, hogy összepakoljak és elinduljak és Hugiból (így hívtak otthon) Tecává válljak:-)
S hogyan kezdődött ez a folyamat, abba jövő héten beavatlak titeket:-)
Anyu
2010 június 10. | Szerző: mikellanonek
Ahogy felnőttem és nem a gyermeki dühömmel nézek rá, már sokkal könnyebb és megértek dolgokat, amik akkor nagyon fájtak, de nem tudtam kifejezni. Így hát, ahogy már előző blogomban leírtam a nagyanyó lett a központ, a minta.
Anyu egy kedves, gondoskodó nő, aki a szeretetét azzal tudja kimutatni, hogy „etet”. Főz, főz, vásárol, főz, vásárol, főz, süt…………….
Már tudom, elfogadom, értékelem és nem állítok föl olyan elvárásokat, melyeknek nem tud megfelelni, hiszen neki sem tanították, meg. Mióta ezt látom és értem jobb a kapcsolatunk.
De gyerekként ezt hogyan is foghattam föl????? A gyerekkoromból az érzés maradt, a düh érzése és a kérdések hada:
– Velem miért nem, és a tesómmal miért igen??
– Miért baj az, ha nagyanyónyál vagyok még este is, amikor szeretek ott lenni?
– Miért kell minden percemmel elszámolnom???
– Miért kell aput választás elé állítani???
– MIÉRT NEM ÉRTESSZ ENGEM???? stb., stb.,
Ma már tudom a válaszokat, és ez jó:-)
Szóval akár hiszitek, akár nem kedves olvasóim, volt mit dolgoznom ezzel a női mintával, amit kaptam. S úgy gondolom sikerült kivenni ebből is, amitől épülni tudok:-)
Igaz az kellett hozzá, hogy összepakoljak és elinduljak és Hugiból (így hívtak otthon) Tecává válljak:-)
S hogyan kezdődött ez a folyamat, abba jövő héten beavatlak titeket:-)
szép hetet!
puszipá
Oldal ajánlása emailben
X