Sokan keresték már erre a kérdésre a választ. Szinte mindenki más konkluzióra jut.
Számomra nem is az a kérdés, hogy mitől nő a nő? Hanem az, hogy tényleg csak akkor leszünk nők, ha egy férfi van mellettünk? Vagy a nő nőnek érezheti magát egyedül is?
Igazából a 2. mikellanőnek képzésen ütött szöget a fejemben ez a kérdés. Nekem úgy tűnt, hogy a résztvevők csak akkor tartják magukat szépnek, csinosnak vagy jónak, ha ezt a külső környezet vissszatükrözi. És akkor a legbiztosabbak a nők magukban, ha a megerősítés a szeretett férfitől érkezik.
Hát hol van itt az önismeret vagy önbecsülés, kérem szépen? Viszonyítás, viszonyítás és viszonyítás. Ez lett itt a fő kulcsszó.
Szép vagyok-e más nőkhöz képest? Elég vagyok-e a férfinak? Vagy más nő jobbat tud neki nyújtani? Folytathatnám a sort, de nem teszem.
Helyette ismét kérdezek: Mikor jutunk el már végre oda, hogy önmagunkat viszonyítjuk önmagunkhoz? Mikor fogok olyat hallani, hogy ”két évvel ezelőtt azt vettem észre magamon, hogy…” vagy olyat, hogy ”elkezdtem figyelni önmagamra, és mára már…”
Már hallom is, ahogy sokan azt válaszolják, hogy „de hát társas lények vagyunk és szükségünk van a külső visszajelzésekre.” Erre azt mondanám, hogy ez ugyan igaz, de először mégiscsak magunknak kell tisztában lenni saját erősségeinkkel és gyengeségeinkkel. És ami még fontosabb, mielőtt elkezdenénk küzdeni a gyengeségeinkkel, azt javaslom, hogy először inkább fogadjuk el őket. Aztán jöhetnek a külső visszajelzések, már egészen máshogy fogunk viszonyulni hozzájuk. Ahhoz, hogy változtassunk a dolgokon, kellenek a külső visszajelzések, de először magunknak kell tisztában lenni magunkkal. 🙂
Mindez sok idő, sok energia és sok munka, de megéri:-)
Egy hét múlva ismét itt leszek! Addig is nyitott szemmel figyelem a világot és jövő héten egy újabb kérdést „boncolgatok.”
Mitől NŐ a NŐ?
2010 július 1. | Szerző: mikellanonek
Sokan keresték már erre a kérdésre a választ. Szinte mindenki más konkluzióra jut.
Számomra nem is az a kérdés, hogy mitől nő a nő? Hanem az, hogy tényleg csak akkor leszünk nők, ha egy férfi van mellettünk? Vagy a nő nőnek érezheti magát egyedül is?
Igazából a 2. mikellanőnek képzésen ütött szöget a fejemben ez a kérdés. Nekem úgy tűnt, hogy a résztvevők csak akkor tartják magukat szépnek, csinosnak vagy jónak, ha ezt a külső környezet vissszatükrözi. És akkor a legbiztosabbak a nők magukban, ha a megerősítés a szeretett férfitől érkezik.
Hát hol van itt az önismeret vagy önbecsülés, kérem szépen?
Viszonyítás, viszonyítás és viszonyítás. Ez lett itt a fő kulcsszó.
Szép vagyok-e más nőkhöz képest? Elég vagyok-e a férfinak? Vagy más nő jobbat tud neki nyújtani? Folytathatnám a sort, de nem teszem.
Helyette ismét kérdezek: Mikor jutunk el már végre oda, hogy önmagunkat viszonyítjuk önmagunkhoz? Mikor fogok olyat hallani, hogy ”két évvel ezelőtt azt vettem észre magamon, hogy…” vagy olyat, hogy ”elkezdtem figyelni önmagamra, és mára már…”
Már hallom is, ahogy sokan azt válaszolják, hogy „de hát társas lények vagyunk és szükségünk van a külső visszajelzésekre.” Erre azt mondanám, hogy ez ugyan igaz, de először mégiscsak magunknak kell tisztában lenni saját erősségeinkkel és gyengeségeinkkel. És ami még fontosabb, mielőtt elkezdenénk küzdeni a gyengeségeinkkel, azt javaslom, hogy először inkább fogadjuk el őket. Aztán jöhetnek a külső visszajelzések, már egészen máshogy fogunk viszonyulni hozzájuk. Ahhoz, hogy változtassunk a dolgokon, kellenek a külső visszajelzések, de először magunknak kell tisztában lenni magunkkal. 🙂
Mindez sok idő, sok energia és sok munka, de megéri:-)
Egy hét múlva ismét itt leszek! Addig is nyitott szemmel figyelem a világot és jövő héten egy újabb kérdést „boncolgatok.”
puszipá
Oldal ajánlása emailben
X