A minap sokat filozofálgattam magamban az emberi játszmák fontosságáról, miértjéről. Arra jöttem rá, hogy magyarázatokat keresek, majd találok vagy esetleg gyártok arra, hogy időnként miért kell játszmáznunk. Az az egy problémám van ezzel, hogy NEM ÉRTEM annak szükségességét!:-))))
Hiszen mennyivel könnyebb lenne egyszerűen mindig kimondani azt, és akkor, amikor gondolom és érzem.
HÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ… de fura lenne a világ:-)!
Szóval, akkor mégsem lenne könnyebb?? Na, látjátok!Ez az én problémám. Ezen filozófálgattam, hogy akkor miért is van szükség erre?? Könnyít az életünkön, vagy megnehezíti azt???
S, hogy kinek milyen válaszai vannak, arról legfeljebb sejtéseim lehetnek. Amiről tudásom van, az a saját válaszom.
Rájöttem, hogy ahogy öregszem (höhö:-D) egyre nehezebb szembenézni és kimondani – elsősorban magamnak – azokat a dolgokat, amikre vágyom és azokat a dolgokat amiktől félek. Annyi tapasztalatot szereztem már különböző helyzetekben és pontosan tudom, melyek azok az érzések (fájdalmak), amiket nem szeretnék mégegyszer átélni, amik elől menekülök, vagy rettegek. így hát védem magam. Ez az a pillanat, amikor bekapcsol a „játszma funkció”!(azon vagyok, hogy ne így legyen:-D)
Valahogy ki kellene szedni a másikból, hogy vajon a félelmeim megalapozottak-e, vagy a vágyaimat kimondhatom-e anélkül, hogy ne érezzem rosszul magam.
Bizonytalan vagyok magamban és játszmázom annak érdekében, hogy megbizonyosodjak. Ez nem igazán egyenes út, ugye???
De tegyétek a szivetekre a kezeteket! Ti nem ezt csináljátok??????
Hogy miért?
Szükségünk van arra az érzésre és tudásra egy kapcsolatban, hogy fontosak vagyunk a másiknak!
Szükségünk van arra az érzésre és tudásra a munkahelyünkön, hogy fontos a munkánk!
Szükségünk van arra az érzésre és tudásra egy baráti kapcsolatban, hogy kölcsönösen számíthatunk egymásra!
És így tovább…sorolhatnám tovább a szükségleteinket, érzés és tudás szempontjából, de nem teszem… (mindenki tudja folytatni enélkül is)
A filozofálgatásom végére igazából sehová sem jutottam. Az fontos, hogy tudjam mit miért csinálok, illetve kérdezzem meg a másikat, hogy mit miért csinál és ne kitalálni kezdjem, hogy vajon amit csinál miért csinálja. HA mégis belemegyek ebbe a belső találóskérdéses játékba, akkor hosszú játszmának nézünk elébe! Figyelem! A cselekvés és az előrelépés hosszú és nehéz folyamat lesz:-)!
Könyvajánlat: Eric Berne: Emberi játszmák, Eric Weiner: A boldog zarándok
Emberi játszmák
2010 október 21. | Szerző: mikellanonek
A minap sokat filozofálgattam magamban az emberi játszmák fontosságáról, miértjéről. Arra jöttem rá, hogy magyarázatokat keresek, majd találok vagy esetleg gyártok arra, hogy időnként miért kell játszmáznunk. Az az egy problémám van ezzel, hogy NEM ÉRTEM annak szükségességét!:-))))
Hiszen mennyivel könnyebb lenne egyszerűen mindig kimondani azt, és akkor, amikor gondolom és érzem.
HÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ… de fura lenne a világ:-)!
Szóval, akkor mégsem lenne könnyebb?? Na, látjátok!Ez az én problémám. Ezen filozófálgattam, hogy akkor miért is van szükség erre?? Könnyít az életünkön, vagy megnehezíti azt???
S, hogy kinek milyen válaszai vannak, arról legfeljebb sejtéseim lehetnek. Amiről tudásom van, az a saját válaszom.
Rájöttem, hogy ahogy öregszem (höhö:-D) egyre nehezebb szembenézni és kimondani – elsősorban magamnak – azokat a dolgokat, amikre vágyom és azokat a dolgokat amiktől félek. Annyi tapasztalatot szereztem már különböző helyzetekben és pontosan tudom, melyek azok az érzések (fájdalmak), amiket nem szeretnék mégegyszer átélni, amik elől menekülök, vagy rettegek. így hát védem magam. Ez az a pillanat, amikor bekapcsol a „játszma funkció”!(azon vagyok, hogy ne így legyen:-D)
Valahogy ki kellene szedni a másikból, hogy vajon a félelmeim megalapozottak-e, vagy a vágyaimat kimondhatom-e anélkül, hogy ne érezzem rosszul magam.
Bizonytalan vagyok magamban és játszmázom annak érdekében, hogy megbizonyosodjak. Ez nem igazán egyenes út, ugye???
De tegyétek a szivetekre a kezeteket! Ti nem ezt csináljátok??????
Hogy miért?
Szükségünk van arra az érzésre és tudásra egy kapcsolatban, hogy fontosak vagyunk a másiknak!
Szükségünk van arra az érzésre és tudásra a munkahelyünkön, hogy fontos a munkánk!
Szükségünk van arra az érzésre és tudásra egy baráti kapcsolatban, hogy kölcsönösen számíthatunk egymásra!
És így tovább…sorolhatnám tovább a szükségleteinket, érzés és tudás szempontjából, de nem teszem… (mindenki tudja folytatni enélkül is)
A filozofálgatásom végére igazából sehová sem jutottam. Az fontos, hogy tudjam mit miért csinálok, illetve kérdezzem meg a másikat, hogy mit miért csinál és ne kitalálni kezdjem, hogy vajon amit csinál miért csinálja. HA mégis belemegyek ebbe a belső találóskérdéses játékba, akkor hosszú játszmának nézünk elébe! Figyelem! A cselekvés és az előrelépés hosszú és nehéz folyamat lesz:-)!
Könyvajánlat: Eric Berne: Emberi játszmák, Eric Weiner: A boldog zarándok
Szép napokat!
puszipá
Oldal ajánlása emailben
X