Egyszerűen csak voltam, éltem, léteztem és ezek nélkül a – számomra idegesítő és számon kérő – kérdések nélkül is tudták mi van velem azok az emberek, akik akarták tudni és azok az emberek, akiknek el akartam árulni.
Meg is fogadtam, hogy nem szeretnék olyan kapcsolatban élni, ahol számonkérésként élem meg ha érdeklődnek arról, hogy mikor mi történik velem.
A nagy kérdés csak az volt, hogy hogyan lehet ezeket az amúgy ártatlan kérdéseket nem így megélni, amikor az életem egy fontos fejlődési korszakában ezekhez a kérdésekhez a számonkérés érzése társult. Hmm. Jó kérdés ugye??? (és még hány ilyen dolog van, ami rögzül bennünk, jegyzem meg halkan:-)
Sokáig csak menekültem azok elől a helyzetek, emberek elől, ahol úgy éreztem, hogy jön a fojtogató hármas.
Aztán elgondolkodtam azon, hogy mi is a baj azzal ha valaki tudni szeretné, hogy hol vagyok? Biztos, hogy számon akar kérni?
S aztán mikor rájöttem arra, hogy ezek a kérdések arról is szólhatnak, hogy egyszerűen valakit érdekel hol vagyok, mert mondjuk szeretne velem lenni és tudni szeretné mikor van egymásra időnk. Hmmmmmmmmmmm. Igen ez aztán a paradigma váltás:-)
Hosszú a folyamat, de megéri.
Most kereshetek egy újabb berögződést, amivel dolgozhatok hehehe:-)
Szabadság
2010 szeptember 30. | Szerző: mikellanonek
Borzasztóan élveztem, hogy nem kérdezi meg senki:
– „hová mész?”
– „miért mész?”
– „mikor jössz?”
Egyszerűen csak voltam, éltem, léteztem és ezek nélkül a – számomra idegesítő és számon kérő – kérdések nélkül is tudták mi van velem azok az emberek, akik akarták tudni és azok az emberek, akiknek el akartam árulni.
Meg is fogadtam, hogy nem szeretnék olyan kapcsolatban élni, ahol számonkérésként élem meg ha érdeklődnek arról, hogy mikor mi történik velem.
A nagy kérdés csak az volt, hogy hogyan lehet ezeket az amúgy ártatlan kérdéseket nem így megélni, amikor az életem egy fontos fejlődési korszakában ezekhez a kérdésekhez a számonkérés érzése társult. Hmm. Jó kérdés ugye??? (és még hány ilyen dolog van, ami rögzül bennünk, jegyzem meg halkan:-)
Sokáig csak menekültem azok elől a helyzetek, emberek elől, ahol úgy éreztem, hogy jön a fojtogató hármas.
Aztán elgondolkodtam azon, hogy mi is a baj azzal ha valaki tudni szeretné, hogy hol vagyok? Biztos, hogy számon akar kérni?
S aztán mikor rájöttem arra, hogy ezek a kérdések arról is szólhatnak, hogy egyszerűen valakit érdekel hol vagyok, mert mondjuk szeretne velem lenni és tudni szeretné mikor van egymásra időnk. Hmmmmmmmmmmm. Igen ez aztán a paradigma váltás:-)
Hosszú a folyamat, de megéri.
Most kereshetek egy újabb berögződést, amivel dolgozhatok hehehe:-)
Nektek is jó paradigmaváltásokat kívánok!
puszipá
Oldal ajánlása emailben
X