TŰZ
2010 szeptember 9. | Szerző: mikellanonek |
Többször hallottam nagymamámtól annak idején, hogy egy kapcsolatban a Nő feladata, hogy őrizze a tüzet. Ő persze anno házasságot mondott. 🙂
Nagyon morbid, ami eszembe jutott. Az a kép villant fel előttem, ahogy a kerti partik végén a férfiak lepisilik a tüzet. Azt a tüzet, amit egészen odáig gondosan szítottak és odafigyeltek, hogy nehogy kialudjon.
Vajon a bennünk lévő tűz is akkor alszik ki, amikor már nem kap kellő figyelmet? Ha a parázsra már nem teszünk egy újabb fahasábot, hogy tovább égjen?
Már látom, ahogy pár ember a fejéhez kap, hogy „ajaj, ezzel a nővel nagy problémák vannak, lehet, hogy el kellene kezdeni kezeltetnie magát:-D.”
De komolyan: gondoljuk át ezt egy kicsit együtt.
Gondoljunk vissza a kapcsolatok elejére.
Az ismerkedési fázisban megrakjuk a tüzet. Egyre több gondolatot és érzést osztunk meg egymással.
Néha van ugyan egy kis füst és persze vannak kétségeink és kérdéseink.
Majd jön a szenvedély, a vágy, magasra csapnak a lángok.
Aztán ellankadnak és elmúlik a rózsaszín fátyol. Lesz csendesen, ámde tartósan ízzó parázs.
Meg lehet élni a szürke, egyenletes hétköznapokat, melyek tele vannak csudálatos pillanatokkal. A parázsnál isteni szalonnát lehet sütni, viszont utána már jól esik, ha egy újabb hasáb kerül a parázsra.
Lobbanjon csak fel újra a láng, kell, ami átmelegítsen minket falatozás közben!
Rengeteg szimbólumot használtam, tudom. Miközben írtam, képek sora futott át rajtam a saját kapcsolataim alakulásáról. Szóval jót nosztalgiáztam.
Remélem, Ti is így jártok olvasás közben, kedves olvasóim, csak engedjétek szabadjára a fantáziátokat…:-):-)
De a kérdés továbbra is bennem parázslik: szóval ki is őrzi a tüzet egy kapcsolatban?!
Most úgy érzem, ennek a feladatnak a nagy része ránk, nőkre hárul. De szükségünk van arra, hogy érezzük, hogy a másiknak is igénye van erre a tűzre. Ha nincs rá szükség, nem kívánják, hogy ”tüzesek” legyünk, akkor a parázs fokozatosan kialszik… Belülről, a belső parázsból táplálkozunk ideig-óráig.
De szükségünk van a másiktól, főként pedig a szeretett férfitól jövő szítóerőre és megerősítésre, hogy újra lobogni tudjunk:-D
Ma így:-)
puszipá
http://mikellanonek.hu/nok-egymas-kozt-onismereti-csoport-noknek-2010-oktoberetol
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Sztem attól nem fog lángolni egyetlen kapcsolat tűze sem, ha csak a nő dobja rá azokat a bizonyos farönköket – vagyis a szimbólum kicsit sántít ebből a szempontból.
Egyébként szép és szemléletes volna.
Viszont érdekes lenne körbejárni a kérdést, miszerint nem akarják-e a nők abban a hitben ringatni magukat, hogy a tűz továbbra is lángolni fog, ha ők lankadatlanul dobálják rá a maguk kis rönkjeit?!
Véleményem szerint nagyon sokat teszik ezt kimondva-kimondatlanul
Sok nő ámítja önmagát, s épp ezért ragad benne egy rossz, viszonzatlan érzelmekre épülő kapcsolatban csak azért, hogy ne legyen egyedül. Hogy azt élhesse meg nap-nap után, hogy vki van mellette, még ha a szíve mélyén érzi és tudja, hogy attól a vkitől ő soha nem fogja megkapni azt a szeretetet és törődést, intimitást és figyelmet, amit érdemelne. Ez az a fajta társas magány, mely a nők többségét egy kapcsolatban veszélyeztetheti…
Igen, nekem is valami hasonló kép jutott eszembe: ahogy a férfi és a nő együtt rakják azt a tüzet. Legalábbis én ilyet szeretnék!
Mert ha csak magamban pakolom a tüzet, míg a másik bent ül a melegben a kanapén, akkor az már csak az én tüzem, amit nem biztos, hogy jó helyen rakok meg épp.
Nem beszélve arról, hogy ha túl sok fát rakunk rá, pont attól alhat ki a tűz. Vagy ha vizes az a fa…