TŰZ

2010 szeptember 9. | Szerző: mikellanonek

 Többször hallottam nagymamámtól annak idején, hogy egy kapcsolatban a Nő feladata, hogy őrizze a tüzet. Ő persze anno házasságot mondott. 🙂

Nagyon morbid, ami eszembe jutott. Az a kép villant fel előttem, ahogy a kerti partik végén a férfiak lepisilik a tüzet. Azt a tüzet, amit egészen odáig gondosan szítottak és odafigyeltek, hogy nehogy kialudjon.

Vajon a bennünk lévő tűz is akkor alszik ki, amikor már nem kap kellő figyelmet? Ha a parázsra már nem teszünk egy újabb fahasábot, hogy tovább égjen?

Már látom, ahogy pár ember a fejéhez kap, hogy „ajaj, ezzel a nővel nagy problémák vannak, lehet, hogy el kellene kezdeni kezeltetnie magát:-D.”

De komolyan: gondoljuk át ezt egy kicsit együtt.

Gondoljunk vissza a kapcsolatok elejére. 

Az ismerkedési fázisban megrakjuk a tüzet. Egyre több gondolatot és érzést osztunk meg egymással. 

Néha van ugyan egy kis füst és persze vannak kétségeink és kérdéseink.

 Majd jön a szenvedély, a vágy, magasra csapnak a lángok.

 Aztán ellankadnak és elmúlik a rózsaszín fátyol. Lesz csendesen, ámde tartósan ízzó parázs.

 Meg lehet élni a szürke, egyenletes hétköznapokat, melyek tele vannak csudálatos pillanatokkal. A parázsnál isteni szalonnát lehet sütni, viszont utána már jól esik, ha egy újabb hasáb kerül a parázsra.

 Lobbanjon csak fel újra a láng, kell, ami átmelegítsen minket falatozás közben!

Rengeteg szimbólumot használtam, tudom. Miközben írtam, képek sora futott át rajtam a saját kapcsolataim alakulásáról. Szóval jót nosztalgiáztam. 

Remélem, Ti is így jártok olvasás közben, kedves olvasóim, csak engedjétek szabadjára a fantáziátokat…:-):-)

De a kérdés továbbra is bennem parázslik: szóval ki is őrzi a tüzet egy kapcsolatban?!

Most úgy érzem, ennek a feladatnak a nagy része ránk, nőkre hárul. De szükségünk van arra, hogy érezzük, hogy a másiknak is igénye van erre a tűzre. Ha nincs rá szükség, nem kívánják, hogy ”tüzesek” legyünk, akkor a parázs fokozatosan kialszik… Belülről, a belső parázsból táplálkozunk ideig-óráig.

 De szükségünk van a másiktól, főként pedig a szeretett férfitól jövő szítóerőre és megerősítésre, hogy újra lobogni tudjunk:-D

Ma így:-)

puszipá

http://mikellanonek.hu/nok-egymas-kozt-onismereti-csoport-noknek-2010-oktoberetol

Intimitás

2010 augusztus 5. | Szerző: mikellanonek

 Bevallom nőiesen, nekem sok munkámba került, hogy végre megengedjem magamnak az intimitást.
Láttam az otthon elcsattanó csókokat. Láttam és átéltem a simogatásokat. Mégis sokat küzdöttem, ha valaki közel akart kerülni hozzám.

Hogy miért is? A tapasztalatok, melyeket a saját bőrömön szereztem, arra tanítottak, hogy falakat kell építenem magam köré. Akkor nem bánthatnak.

Valahogy így gondolkodtam én erről.

Aztán rájöttem, hogy szükségem van emberekre, akiket beengedhetek az általam felépített fal mögé. Különben magányosan fogom leélni az életem.

Itt álljunk meg egy kicsit. Az utolsó mondatommal nem a párkapcsolatokra gondoltam. Nem, nem.

Szívesen vagyok egyedül, de a magány, nos, az valami más. Ha rámtőr a magány, magammal sem vagyok jó viszonyban. Ezt viszont én sohasem akartam és most sem akarom.

Elkezdtem hát dolgozni magamom és megbarátkoztam azzal a gondolattal, hogy igenis sérülni fogok, igenis lesznek csalódásaim. De lebontom a falakat és megélem az intimitást.

Azt is be kell valljam nőiesen, hogy ez azért nem olyan egyszerű. És bizony igen lassú folyamat. Minden alkalommal, amikor új embert hívok be a falak mögé, egy újabb hosszú folyamat kezdődik megint előlről. Abban bízok, hogy az illetőnek lesz türelme hozzá és rajtam sem hatalmasodik el közben a félelem. 🙂

S hogy miért nem jövök ki a falak mögül? Mert szükségem van rá. Szükségem van arra, hogy én döntsem el, ki jöhet be. Ismerem az ajtót, amit én nyitok ki és tudom, hogy akár ki is jöhetek, ha nagyon akarok. 🙂

„Az intimitás egyrészt létszükséglet, és emiatt mindenki vágyik rá. Azt akarod, hogy a másik olyan intim viszonyba kerüljön veled, hogy lemond a védekezésről, feltárja előtted a sebeit, leveti minden álarcát és hamis személyiségeit, és anyaszült meztelenül fordul feléd. Másrészt viszont mindenki fél az intimitástól – bizalmas viszonyra vágysz, de nem mondasz le a saját védműveidről. Ez az egyik legfontosabb konfliktusforrás a barátok és a szerelmesek között: egyikük sem akar felhagyni a védekezéssel, egyikük sem mer teljesen pőrén, őszintén és nyitottan fordulni a másik felé – pedig mindketten vágynak rá.”

Hát így 🙂

Egy hét és újra jövök 🙂

puszipá

 

Mi kell a nőnek? Mi kell a férfinak?

2010 július 29. | Szerző: mikellanonek

 Számtalan könyvet és cikket olvastam már ebben a témában. Számtalan különböző véleménnyel szembesültem.

A következő következtetéseket vontam le:

1. Általánosságokat igyekszünk megfogalmazni, bizony sokszor azokba kapaszkodunk.
2. Előző múltbéli tapasztalatainkat felhasználva bélyegzünk meg férfiakat és nőket egyaránt. S közben korántsem vagyunk tisztában saját vágyainkkal és félelmeinkkel.
3. Ha pedig véletlenül mégis tisztában lennénk velük, akkor sem biztos, hogy minden helyzetben fel merjük őket vállalni.

S el is érkezett az a pillanat, amikor elkezdem dorgálni saját magam, hogy állandóan királyi többesben beszélek. Hiszen ha az általánosításokat nem tartom helyesnek, akkor nekem sem illene nagyüzemben gyártanom őket. 🙂

Szóval kezdem az elején 🙂

Mi kell a nőnek? Nem tudom! De azt, hogy mi kell nekem, azt kb. 90%-os bizonyossággal meg tudom mondani. A maradék 10%-ról pedig azt tudom, hogy félek tőle, de azon vagyok, hogy szembenézzek a félelmeimmel.

De mi kell ahhoz, hogy ezt az a férfi is tudja, aki mellettem van? Közvetítenem kell felé tettekben és szavakban. Ugye milyen egyszerűen hangzik?  És mégsem az. 🙂

Mi kell a férfinak? Azt sem tudom. De azt tudom, hogy minden energiámmal azon vagyok, hogy aki mellettem van, arról a lehető legtöbbet megtudjak. Szeretném megismerni az érzéseit és a gondolatait. Hogyan? Figyelek, meghallgatok, kérdezek. Ugye ez is egyszerű? 🙂

Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy választ kapjunk a kérdéseinkre, férfiként és nőként is szükségünk van minőségi együtt töltött időre. És nemcsak akkor, amikor probléma van, amit meg kell beszélni, hanem rendszeresen, minden ok és apropó nélkül. Ha a kapcsolatunk fontos nekünk, akkor szánnunk kell rá elég időt.

Hát így gondolkodom én erről. 🙂
És te, kedves olvasóm? Te mit gondolsz?

Figyelj, egy hét múlva az intimitás témáját fogom körüljárni… 🙂

Addig is,
Szépet, boldogat,

Puszipá

 

 

Nőiesség

2010 július 22. | Szerző: mikellanonek

 Nőiesség

Ha beírom a Google-ba ezt a szót, akkor a különböző nőtípusok felsorolásával kezdődik a találati lista. (Talán emlékeztek, hogy a különböző nőtípusokról már írtam az első blogomban.) Majd ilyen leírásokat találok:

„Nőiességünk külső jelképei a külső és belső szépség, a lágyság, a puhaság, a kellemes domborulatok. Belső meghatározói, pedig az érzelmi gazdagság, az okosság, a fokozott érzékenység, a dolgok sokoldalú megközelítése és a különleges nőies kisugárzás. Ám legfőképpen az anyaság, az életadás képessége, tehát az élet folyamatosságának biztosítása, amelyre csak a nő képes”

Ha magukat a nőket kérdezem meg, hogy szerintük ”miben rejlik a nőiességük?” akkor a legtöbb esetben eljutunk néhány külsőség megfogalmazásáig: mellem van, csinos vagyok… stb. Aztán ha némán a folytatásra várok, csak néznek rám és megkérdezik: „miért, van még valami?”

Amikor a képzésen a férfiaknak tettem fel a kérdést, hogy „mitől nőies számukra a nő?” A válaszok között az első helyen az szerepelt, hogy „persze fontos az első benyomás, hogy valaki hogyan néz ki, de még sokkal fontosabb az összhang és a kisugárzás.”

Elgondolkoztam: ha tetszeni akarunk a férfiaknak, vagy randira, találkozóra készülünk, milyen nagy gondossággal választjuk ki a ruhánkat és a sminkünket. De vajon a belső nőiségünket is ilyen alapossággal készítjük fel?!

Tapasztalataim szerint a nők többsége sokkal hamarabb vesz meg egy új ruhát vagy egy új szemspirált, amitől a hangulata ugyan megváltozik, mintsem hogy egy kicsit befelé fordulna vagy tisztába jönne saját magával. Tisztelet a kivételnek.

De tényleg megelégszünk azzal a morzsányi örömmel, amiért nem kellett tennünk semmit (legfeljebb megdolgozni a pénzért, amit elkölthetünk)? Vagy többet ér időt szánni olyan időtálló örömökre, mint az önbizalom és harmonikus kapcsolat?!

Nekem van a válaszom erre… és Neked, aki olvasod ezt?!

Szépet, jót, boldogat:-)

Puszipá
www. mikellanonek. hu