Számtalan könyvet és cikket olvastam már ebben a témában. Számtalan különböző véleménnyel szembesültem.
A következő következtetéseket vontam le:
1. Általánosságokat igyekszünk megfogalmazni, bizony sokszor azokba kapaszkodunk. 2. Előző múltbéli tapasztalatainkat felhasználva bélyegzünk meg férfiakat és nőket egyaránt. S közben korántsem vagyunk tisztában saját vágyainkkal és félelmeinkkel. 3. Ha pedig véletlenül mégis tisztában lennénk velük, akkor sem biztos, hogy minden helyzetben fel merjük őket vállalni.
S el is érkezett az a pillanat, amikor elkezdem dorgálni saját magam, hogy állandóan királyi többesben beszélek. Hiszen ha az általánosításokat nem tartom helyesnek, akkor nekem sem illene nagyüzemben gyártanom őket. 🙂
Szóval kezdem az elején 🙂
Mi kell a nőnek? Nem tudom! De azt, hogy mi kell nekem, azt kb. 90%-os bizonyossággal meg tudom mondani. A maradék 10%-ról pedig azt tudom, hogy félek tőle, de azon vagyok, hogy szembenézzek a félelmeimmel.
De mi kell ahhoz, hogy ezt az a férfi is tudja, aki mellettem van? Közvetítenem kell felé tettekben és szavakban. Ugye milyen egyszerűen hangzik? És mégsem az. 🙂
Mi kell a férfinak? Azt sem tudom. De azt tudom, hogy minden energiámmal azon vagyok, hogy aki mellettem van, arról a lehető legtöbbet megtudjak. Szeretném megismerni az érzéseit és a gondolatait. Hogyan? Figyelek, meghallgatok, kérdezek. Ugye ez is egyszerű? 🙂
Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy választ kapjunk a kérdéseinkre, férfiként és nőként is szükségünk van minőségi együtt töltött időre. És nemcsak akkor, amikor probléma van, amit meg kell beszélni, hanem rendszeresen, minden ok és apropó nélkül. Ha a kapcsolatunk fontos nekünk, akkor szánnunk kell rá elég időt.
Hát így gondolkodom én erről. 🙂 És te, kedves olvasóm? Te mit gondolsz?
Figyelj, egy hét múlva az intimitás témáját fogom körüljárni… 🙂
Mi kell a nőnek? Mi kell a férfinak?
2010 július 29. | Szerző: mikellanonek
Számtalan könyvet és cikket olvastam már ebben a témában. Számtalan különböző véleménnyel szembesültem.
A következő következtetéseket vontam le:
1. Általánosságokat igyekszünk megfogalmazni, bizony sokszor azokba kapaszkodunk.
2. Előző múltbéli tapasztalatainkat felhasználva bélyegzünk meg férfiakat és nőket egyaránt. S közben korántsem vagyunk tisztában saját vágyainkkal és félelmeinkkel.
3. Ha pedig véletlenül mégis tisztában lennénk velük, akkor sem biztos, hogy minden helyzetben fel merjük őket vállalni.
S el is érkezett az a pillanat, amikor elkezdem dorgálni saját magam, hogy állandóan királyi többesben beszélek. Hiszen ha az általánosításokat nem tartom helyesnek, akkor nekem sem illene nagyüzemben gyártanom őket. 🙂
Szóval kezdem az elején 🙂
Mi kell a nőnek? Nem tudom! De azt, hogy mi kell nekem, azt kb. 90%-os bizonyossággal meg tudom mondani. A maradék 10%-ról pedig azt tudom, hogy félek tőle, de azon vagyok, hogy szembenézzek a félelmeimmel.
De mi kell ahhoz, hogy ezt az a férfi is tudja, aki mellettem van? Közvetítenem kell felé tettekben és szavakban. Ugye milyen egyszerűen hangzik? És mégsem az. 🙂
Mi kell a férfinak? Azt sem tudom. De azt tudom, hogy minden energiámmal azon vagyok, hogy aki mellettem van, arról a lehető legtöbbet megtudjak. Szeretném megismerni az érzéseit és a gondolatait. Hogyan? Figyelek, meghallgatok, kérdezek. Ugye ez is egyszerű? 🙂
Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy választ kapjunk a kérdéseinkre, férfiként és nőként is szükségünk van minőségi együtt töltött időre. És nemcsak akkor, amikor probléma van, amit meg kell beszélni, hanem rendszeresen, minden ok és apropó nélkül. Ha a kapcsolatunk fontos nekünk, akkor szánnunk kell rá elég időt.
Hát így gondolkodom én erről. 🙂
És te, kedves olvasóm? Te mit gondolsz?
Figyelj, egy hét múlva az intimitás témáját fogom körüljárni… 🙂
Addig is,
Szépet, boldogat,
Puszipá
Oldal ajánlása emailben
X