Bevallom nőiesen, nekem sok munkámba került, hogy végre megengedjem magamnak az intimitást. Láttam az otthon elcsattanó csókokat. Láttam és átéltem a simogatásokat. Mégis sokat küzdöttem, ha valaki közel akart kerülni hozzám.
Hogy miért is? A tapasztalatok, melyeket a saját bőrömön szereztem, arra tanítottak, hogy falakat kell építenem magam köré. Akkor nem bánthatnak.
Valahogy így gondolkodtam én erről.
Aztán rájöttem, hogy szükségem van emberekre, akiket beengedhetek az általam felépített fal mögé. Különben magányosan fogom leélni az életem.
Itt álljunk meg egy kicsit. Az utolsó mondatommal nem a párkapcsolatokra gondoltam. Nem, nem.
Szívesen vagyok egyedül, de a magány, nos, az valami más. Ha rámtőr a magány, magammal sem vagyok jó viszonyban. Ezt viszont én sohasem akartam és most sem akarom.
Elkezdtem hát dolgozni magamom és megbarátkoztam azzal a gondolattal, hogy igenis sérülni fogok, igenis lesznek csalódásaim. De lebontom a falakat és megélem az intimitást.
Azt is be kell valljam nőiesen, hogy ez azért nem olyan egyszerű. És bizony igen lassú folyamat. Minden alkalommal, amikor új embert hívok be a falak mögé, egy újabb hosszú folyamat kezdődik megint előlről. Abban bízok, hogy az illetőnek lesz türelme hozzá és rajtam sem hatalmasodik el közben a félelem. 🙂
S hogy miért nem jövök ki a falak mögül? Mert szükségem van rá. Szükségem van arra, hogy én döntsem el, ki jöhet be. Ismerem az ajtót, amit én nyitok ki és tudom, hogy akár ki is jöhetek, ha nagyon akarok. 🙂
„Az intimitás egyrészt létszükséglet, és emiatt mindenki vágyik rá. Azt akarod, hogy a másik olyan intim viszonyba kerüljön veled, hogy lemond a védekezésről, feltárja előtted a sebeit, leveti minden álarcát és hamis személyiségeit, és anyaszült meztelenül fordul feléd. Másrészt viszont mindenki fél az intimitástól – bizalmas viszonyra vágysz, de nem mondasz le a saját védműveidről. Ez az egyik legfontosabb konfliktusforrás a barátok és a szerelmesek között: egyikük sem akar felhagyni a védekezéssel, egyikük sem mer teljesen pőrén, őszintén és nyitottan fordulni a másik felé – pedig mindketten vágynak rá.”
Intimitás
2010 augusztus 5. | Szerző: mikellanonek
Bevallom nőiesen, nekem sok munkámba került, hogy végre megengedjem magamnak az intimitást.
Láttam az otthon elcsattanó csókokat. Láttam és átéltem a simogatásokat. Mégis sokat küzdöttem, ha valaki közel akart kerülni hozzám.
Hogy miért is? A tapasztalatok, melyeket a saját bőrömön szereztem, arra tanítottak, hogy falakat kell építenem magam köré. Akkor nem bánthatnak.
Valahogy így gondolkodtam én erről.
Aztán rájöttem, hogy szükségem van emberekre, akiket beengedhetek az általam felépített fal mögé. Különben magányosan fogom leélni az életem.
Itt álljunk meg egy kicsit. Az utolsó mondatommal nem a párkapcsolatokra gondoltam. Nem, nem.
Szívesen vagyok egyedül, de a magány, nos, az valami más. Ha rámtőr a magány, magammal sem vagyok jó viszonyban. Ezt viszont én sohasem akartam és most sem akarom.
Elkezdtem hát dolgozni magamom és megbarátkoztam azzal a gondolattal, hogy igenis sérülni fogok, igenis lesznek csalódásaim. De lebontom a falakat és megélem az intimitást.
Azt is be kell valljam nőiesen, hogy ez azért nem olyan egyszerű. És bizony igen lassú folyamat. Minden alkalommal, amikor új embert hívok be a falak mögé, egy újabb hosszú folyamat kezdődik megint előlről. Abban bízok, hogy az illetőnek lesz türelme hozzá és rajtam sem hatalmasodik el közben a félelem. 🙂
S hogy miért nem jövök ki a falak mögül? Mert szükségem van rá. Szükségem van arra, hogy én döntsem el, ki jöhet be. Ismerem az ajtót, amit én nyitok ki és tudom, hogy akár ki is jöhetek, ha nagyon akarok. 🙂
„Az intimitás egyrészt létszükséglet, és emiatt mindenki vágyik rá. Azt akarod, hogy a másik olyan intim viszonyba kerüljön veled, hogy lemond a védekezésről, feltárja előtted a sebeit, leveti minden álarcát és hamis személyiségeit, és anyaszült meztelenül fordul feléd. Másrészt viszont mindenki fél az intimitástól – bizalmas viszonyra vágysz, de nem mondasz le a saját védműveidről. Ez az egyik legfontosabb konfliktusforrás a barátok és a szerelmesek között: egyikük sem akar felhagyni a védekezéssel, egyikük sem mer teljesen pőrén, őszintén és nyitottan fordulni a másik felé – pedig mindketten vágynak rá.”
Hát így 🙂
Egy hét és újra jövök 🙂
puszipá
Oldal ajánlása emailben
X