Hugi. Ránézek. Nem gondolok semmire. Nem meglepő módon, ez a név azt fejezi ki, hogy valaki valakinek a húga. 🙂 Ha viszont mélyebbre ások és előhívom az emlékeimet: ennek a névnek mindig is rengeteg mögöttes tartalma volt számomra. Hugi a kezdetekben egy kedves, aranyos és főként JÓ kislány, aki szótfogad, megcsinálja, amit mondanak neki. Mert így illik, mert így kell, mert így helyes. Mai napig, ha hazamegyek, akkor Hugi vagyok, aki ugyan vendégségben van otthon, de azért az egykori, rögzült elvárások velem szemben ugyanazok, mint egykoron. Vagy legalábbis én így érzem. 🙂
PiTe. A nevem történetében a következő állomás. Hmmmmmmmmmmm. Ha belegondolok, de finom is a meggyes és az almás pite! De mielőtt azt gondolná bárki is, hogy a PiTe korszakom pont olyan volt, mint a finom meggyes pite, hát elárulom, hogy ez bizony korántsem így volt. A PiTe korszak kb. általános iskolás koromtól 18 éves koromig tartott. Szép, hosszú időszak! PiTe gátlásos iskolás lány, aki ugyan magában hordozza Hugit, a jó kislányt, de ugyanakkor meg kell küzdenie a többi lány szépségével, a fiúk beszólásaival és azzal, hogy míg a többiek bulizni járnak, ő addig zötyög hazafelé a vonaton. PiTe volt az a lány, aki szívesen hallgatta a többi lány történeteit az éppen aktuális randikról. De közben azért mindig kicsit összeszorult a szíve.
Aztán ez a PiTe elkezdett dolgozni, céljai lettek, amiket kitűzött és elért, de közben úgy érezte, hogy valami folyamatosan kimarad az életéből. Talán pont a célok kergetése miatt. 🙁 Ha mostanában találkozok valakivel, aki még ezen a néven szólít, akkor rögtön látom a másik arcán, hogy ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ, de megváltoztál! Be kell valljam, ez bizony minden alkalommal igen jól esik a lelkemnek. 🙂
Teca. Ez az a történelmi pillanat a nevem sorsában! Végre én lettem saját magam névadója, s innentől már nem mások elnevezései alapján éltem tovább az életemet. Emlékszem, amikor először mutatkoztam be Tecaként! Az maga volt a szabadság. Tudtam, hogy nekem ez mit jelent és úgy éreztem, ezt végre sikerült mások felé is megjelenítenem.
Eleinte nem is igazán tudtam mit kezdeni újdonsült szabadságommal. Habzsoltam minden tudatosság nélkül. Aztán szépen lassan kialakultak az értékek. Ez a Teca mögül kikandikál Hugi, a jó kislány, ott lapul benne ugrásra készen PiTe, a szabadságharcos. Valami sajátos, magam alakította harmóniában élnek együtt, s nem úgy és olyan formában, ahogy a régi környezetem valaha elvárta volna tőlem. Ezért aztán anyu is és a család is nehezen tud mit kezdeni velem: a Hugiból lett Tecával.
De én szeretem ezt a Teca nevet. És ez a fontos.:-) Most. 🙂
Jövő héten elmesélem, hogy különböző korszakaimban milyen pasikkal találkoztam. 🙂
A nevem története
2010 június 17. | Szerző: mikellanonek
Kezdjük a legelején.
Hugi. Ránézek. Nem gondolok semmire. Nem meglepő módon, ez a név azt fejezi ki, hogy valaki valakinek a húga. 🙂 Ha viszont mélyebbre ások és előhívom az emlékeimet: ennek a névnek mindig is rengeteg mögöttes tartalma volt számomra. Hugi a kezdetekben egy kedves, aranyos és főként JÓ kislány, aki szótfogad, megcsinálja, amit mondanak neki. Mert így illik, mert így kell, mert így helyes. Mai napig, ha hazamegyek, akkor Hugi vagyok, aki ugyan vendégségben van otthon, de azért az egykori, rögzült elvárások velem szemben ugyanazok, mint egykoron. Vagy legalábbis én így érzem. 🙂
PiTe. A nevem történetében a következő állomás. Hmmmmmmmmmmm. Ha belegondolok, de finom is a meggyes és az almás pite! De mielőtt azt gondolná bárki is, hogy a PiTe korszakom pont olyan volt, mint a finom meggyes pite, hát elárulom, hogy ez bizony korántsem így volt. A PiTe korszak kb. általános iskolás koromtól 18 éves koromig tartott. Szép, hosszú időszak! PiTe gátlásos iskolás lány, aki ugyan magában hordozza Hugit, a jó kislányt, de ugyanakkor meg kell küzdenie a többi lány szépségével, a fiúk beszólásaival és azzal, hogy míg a többiek bulizni járnak, ő addig zötyög hazafelé a vonaton. PiTe volt az a lány, aki szívesen hallgatta a többi lány történeteit az éppen aktuális randikról. De közben azért mindig kicsit összeszorult a szíve.
Aztán ez a PiTe elkezdett dolgozni, céljai lettek, amiket kitűzött és elért, de közben úgy érezte, hogy valami folyamatosan kimarad az életéből. Talán pont a célok kergetése miatt. 🙁
Ha mostanában találkozok valakivel, aki még ezen a néven szólít, akkor rögtön látom a másik arcán, hogy ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ, de megváltoztál! Be kell valljam, ez bizony minden alkalommal igen jól esik a lelkemnek. 🙂
Teca. Ez az a történelmi pillanat a nevem sorsában! Végre én lettem saját magam névadója, s innentől már nem mások elnevezései alapján éltem tovább az életemet. Emlékszem, amikor először mutatkoztam be Tecaként! Az maga volt a szabadság. Tudtam, hogy nekem ez mit jelent és úgy éreztem, ezt végre sikerült mások felé is megjelenítenem.
Eleinte nem is igazán tudtam mit kezdeni újdonsült szabadságommal. Habzsoltam minden tudatosság nélkül. Aztán szépen lassan kialakultak az értékek. Ez a Teca mögül kikandikál Hugi, a jó kislány, ott lapul benne ugrásra készen PiTe, a szabadságharcos. Valami sajátos, magam alakította harmóniában élnek együtt, s nem úgy és olyan formában, ahogy a régi környezetem valaha elvárta volna tőlem. Ezért aztán anyu is és a család is nehezen tud mit kezdeni velem: a Hugiból lett Tecával.
De én szeretem ezt a Teca nevet. És ez a fontos.:-) Most. 🙂
Jövő héten elmesélem, hogy különböző korszakaimban milyen pasikkal találkoztam. 🙂
puszipá
Oldal ajánlása emailben
X